A hagyomány úgy tartja, hogy az Olaszliszkai Református Gyülekezet 1525-ben alakult, nem sokkal a sátoraljaújhelyit és a sárospatakit követve. Az 1540-es évekre a mezőváros lakossága egyértelműen a reformáció mellett állt papjával és templomával együtt. Így a gyülekezet, ami ekkor egyet jelentett a város lakóival, természetes módon használta a Római katolikus templomot.
| Cím | Olaszliszka, Szent István utca 11 |
| Épült | 1887 |
A reformátusok számára 1711-ben veszett el végleg templomuk, a szabadságharc bukásával. Az egyébként jelentõs anyagi bázissal bíró és középszintű, a mai gimnáziumi fokozatnak megfelelő iskolát működtető gyülekezet templom nélkül maradt. Beletörődtek az általuk épített templom elvesztésébe, és elhatározták egy új templom építését. Megteremtették az anyagi hátteret is ehhez, de nem kaptak engedélyt az építéshez. Közel nyolc évtizeden át magánházaknál gyűltek össze -elõbb illegálisan, majd 1721-tõl engedéllyel. A templom azonban csak a Türelmi Rendelet után épülhetett fel.
A presbitérium már 1780-ban elkezdte a gyűjtést, és mikor a harmadik kérvényt végre elfogadták a hatóságok, megkezdődhetett az építkezés, 1784-ben. A templom késői barokk, copf stílusban épült. Az egyházkerület levéltárában ma is megtekinthető az eredeti megbízási szerzõdés, amelyet a gyülekezet Andránszkij Jakab kőmûves mesterrel kötött. E szerint a mester vállalja, hogy egy 12 öl hosszú, 6 öl széles, 4 öl magas templomot épít, fél öl falvastagsággal, 320 forintért. További 200 forintba került az ácsmunka. A fát Tokajból hozták, Nagy Mihály ácsmester válogatta ki a megfelelő szálfákat. A lakatos munkák (169 kapocs, anker-vasak, drótok stb.) 43 forint 27 krajcárba kerültek. Az asztalosmunkákat egy helyi mester, Szentmiklósi Benjámin végezte el, a padokról nincs szó a szerződésben. Az asztalos 100 forintért vállalta a munkát. Mindez csak a munkadíj, az anyagokat ezen felül vette a gyülekezet, például 362 hordó mészért 340 forintot fizettek.
Megindult a közadakozás a templomra, az egész gyülekezet hozzájárult a költségekhez, fennmaradt az adakozók névsora. A földesúr, azaz a szepesi prépost és a szepesi káptalan tudatosan katolikusokat telepített itteni földjei mûvelésére, de ezekben az években a város többsége még mindig református volt. A templom építése Pálóczy György zempléni esperes idejében történt, ő szentelte fel a templomot 1787. szeptember 14-én. A harangot Eperjesen öntették 1789-ben. A templom átmenetileg gyékénnyel fedték le, majd zsindely fedést kapott.
A torony 1808-ra készült el. Erről tudósít a templom bejárata fölött látható emlékkő. A torony építését a pénzszűke mellett az is hátráltathatta, hogy a falak süllyedtek, és egymástól távolodtak. 1828-ban a fal egyes részeit le kellett bontani és alapjaitól újraépíteni. Egy hatalmas vihar nagy károkat okozott 1840-ben, a torony tetejét levitte a szél. A torony cserép-fedést kapott, majd 1880-ban bádog-fedést.
Nagyszabású felújításra került sor 1937-ben. A gyülekezet fennállásának 450 éves évfordulójára, 1975-ben is történt egy átfestés, ekkor történt valószínűleg az orgona villamosítása is. A 20. század utolsó felújítása 1995-ben történt, amikor a torony és a templom külsõ festése történt meg. Erre emlékeztet a templomban lévõ márványtábla.